736 725 148 2 1 3 12 13 692 665 641 617 588 562 537 506 459 414 368 322 267 217 172 159
rss levél a szerkesztőségnek

Grin-mesék a Lencsési Közösségi Házban

2013.02.10.

Ismét egy nagy volumenű képanyaggal lépett ki a békéscsabai grémium elé Grin Igor, a Lencsési Közösségi Házban. A város, ha nem a Tiszán-túl legaktívabb tárlatoló fotográfusa, továbbra is önmagához hűen, dolgozatain nyugodt tempóban lépked Nikonjával a világ bármely zöld ösvényén, akár egy grizzli Alaszkában. Noha a térképet érdemes átrajzolni a Kettős-körös partjától kiindulva az Erdélyi-középhegység lábáig.

Jó(hi)szemű sokszínűség

Martin Gábor Békés megyei Prima-díjas fotóművész, költő megnyitóbeszéde nagy részében a fotózás zanzásított történetét taglalta. Az életrajzi fordulópontokat minden pixelpusztító vagy ezerszer hallotta már, ezzel szemben valljuk be őszintén, álmából felkeltve, szinte alig néhányat tudna felsorolni – pedig tanulságosak.

Végül egy Nevers-vágással (forrás: A púpos című mozi kulcsmozzanata, ami egy megsemmisítő csel a vívódó lovagnál) áttért a jelen egyre sekélyesedő, ingerszegény fotográfusi kinyilatkozások tucatjára. Igazságát minden bizonnyal alátámasztja, hogy a Facebookon megosztott, főként a nyolcvanas években készült Martin képek (zöldborsó szemek apollinaire-i képversek mértani ábrázolásában/Bíró Ica hasprésben/épülő lakótelepek Békéscsabán) a felhasználók közt leginkább érzelmi vitorlákat bontanak: érezni lehet a hangokat, az illatokat, a színeket.

Azonban, hogy a jelen képalkotóit védjem, teljesen kiszolgáltatottak a saját korukkal szemben. Hiszen manapság egy olyan impulsus maximus életet gurítunk, amellyel szemben a lélek halandó.

A szakma egyik legnagyobb paradoxonja: a gyors digitális fényképezőgépek léte. Tudniillik, miután a fotós beruházott némi pár százezret a masinériájába, az exponálás után, egyáltalán nem dőlhet fütyülve hátra a hintaszékében. Mert meglehet, ma már nincs laboridő, ellenben egy szerkesztő nagyon is tisztában van vele, hogy a jó technika = időspórolás. A kép még hamarabb kell.

Akinek a művészet az élete, és akinek az élete a művészet - tessék kibogozni

„Nem kereskedelmi célra dolgozom, hanem önkielégítő vagyok” – fogalmazta meg ars poeticáját Grin Igor (nyugalmazott muzeológus) a kiállítás előtt. Képei a Kettős-Körös partvonalától néhány méteren belül több száz kilométerre vezetnek bennünket a Partiumba, miközben gondtalanul egy citromos teára is rágyújthatunk.

Nota bene, az alkotónak nem lehettek könnyű évei a múzeumban, amikor is az Utolsó Mohikán, azaz Váradi Zoltán emulzionált a „keze alá”. Hiszen Zoli szeme még azt is megigézte, aki csak egy darab szöget vert a falba. Szerintem ennyi impulzus épp elég, hogy az ember gépet akasszon a nyakába, és engedi, hogy hadd meséljen lencse.

Minden fotó egy történet.
Minden történet egy mese.
A mesékből áll össze a saját univerzumunk.

A kiállítást megnyitotta: Martin Gábor Békés Megyei Prima-díjas fotóművész, költő; közreműködött: Bartyik Réka; a rendezvény házigazdája: Takács Péter, az intézmény vezetője volt. Csabagyöngye Kulturális Központ Lencsési Közösségi Ház, Békéscsaba Féja Géza tér 1. Nyitva 2013. március 1-ig, hétköznap 8-18 között.

Ez volt a 176. kiállítás

(Sukkmarci)
 

 

 


 

 

 


 

 
Hírek Önkormányzat Közélet Kultúra Sport Színes hírek Programajánló Galéria Hirdetés Impresszum
designer: A-TEAM © developer: EXP ©

Csabai Mérleg ©